mizuj's

Na igen, meglehet, hogy a címben Remarque világháborús művét koppintani kissé túlzás.
Mindenesetre bízom benne, hogy a cikk végére majd rávilágít a választásom okaira.
Szóval az okostelefonokról fogok itt szót ejteni, elsősorban a Windows Mobile vs. iOS vs. Android vs. Symbian vs. Blackberry mexikói felállásról, amiben mindenki mindenkire fegyvert fog. Ehhez azonban szükséges lesz pár mondatban kitérnem egy hárdkórabb témakörbe, nevezetesen arra az időszakra, mikor az asztali PC-k berobbantak a polgári piacra.

Gates üti Jobs-ot, Page és Brin ütik Gates-t

Mind tudjuk, hogy az említett piacon Bill Gates Redmondban székelő cége többé-kevésbé egyeduralkodó az említett piac operációs rendszereinek terén. Tekintsünk most el a trösztperektől, és fogadjuk el ezt tényként a cikk elolvasásának idejére. Tehát a Microsoft jó helyzetben van, de ez nem mindig volt így. Az IBM-gépeket, amelyeken a Windows OS először megjelent, valamivel megelőzték az Apple gyártmányú PC-k. Ezen a ponton kénytelenek vagyunk elismerni, hogy kissé evetséges a helyzet a számítástechnikai piacon. Ugyebár az alaphelyzet, hogy az Apple hoz valami forradalmit jó pénzért, amit a MS árucsatolással olcsósít és meggazdagszik belőle, majd jön a Google, akik jóformán ingyenes terméket kreálnak belőle, amivel befutnak. Szóval szidjuk a Gates vezénylete alatt futó céget, de tény, hogy a Google pont azt teszi velük, amit ők műveltek az Apple-vel. Na, ennyi épp elég is lesz a hőskorból, most nézzük, mi történt az okostelefonok piacán. Talán nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy kissé másképpen, de lényegében ugyanaz. A PDA-kat a WinMo szerettette meg a mobilos társadalommal, de ők mindig is (a legújabb, WP7-es változatig) szenvedtek amiatt, hogy a PC-s oprendszereik telefonos átirataként kezelték a telefonokat. Nem vicc, nézzétek ezt a képet:

Start menü, fájlkezelő, feladatkezelő, MSN, Office Mobile (WinMo 6.5).

Később megjelent az első iPhone, jó szokásuk szerint valami nagy durranással. Igen, itt arra gondolok, hogy úgy ötvözték a telefont, az mp3-lejátszót és a számítógépet, ahogy azt még előtt senki sem. Nagyjából így:

Na ja, így már mindjárt más. Merem nektek állítani, hogy ez volt az első olyan okostelefon, amibe laikusok is tömegével tudtak beleszeretni és sorban állni érte. Aztán persze az ügyfélszolgálaton is sikerült tumultust kiváltania a készüléknek, ugyanis volt pár gyermekbetegsége (nagyrészt inkább technikai elmaradások, 3G, multitasking és hasonlók hiánya).

És most nagy tapsot a Google-nek, ugyanis itt jönnek be a képbe. Ahogy azt már Dávid posztjából tudjuk, volt nekik egy Nexus One-juk (amiből végül a HTC Desire sült ki), amihez fejlesztgették már az Androidot is. Hogy az mi? Egy Linux által lefektetett alapokon nyugvó, nyílt forráskódú, okosmobilokra tervezett operációs rendszer, amit lényegében megvettek, és maguk alakítgatták igényeik szerint. Egész pontosan ilyen lett:

Mármint a kezdetekkor. Szó, mi szó, itt kezdődtek a dolgok.

Érdemesnek tartanék még betenni egy-egy képet a Nokia által fejlesztett Symbian, illetve a RIM-féle BlackBerry operációs rendszerekről. Csak, hogy pontosan utdjuk, mi van, ugyanis jelenleg ezek egyike sem túl népszerű. Illetve a Symbianból még mindig nagyon sok van a felhasználók zsebében, de tény és való, hogy a BB-vel egyetemben igencsak mély zuhanórepülésbe kezdtek.

Szóval Symbian^3:

És a legújabb Blackberry:

Kb. erről van szó. Ugye azt a vak is láthatja, hogy mindegyik kép azt sugározza magából, hogy ez bizony egy komoly készülék, és nem tizenévesek szórakozására szolgál. Nos igen, az okostelefonok innen indultak, a kezdeti időkben valóban csak az öltönyös businessmanek tartottak, tarthattak igényt rájuk. Egyrészt a mostani árhoz képest eszméletlen drágák voltak, másrészt pedig volt rengeteg olyan tulajdonságuk, ami az átlagfelhasználó számára felesleges volt. Ilyen például a BlackBerry-féle QWERTY, vagy épp az akkoriban még igencsak érdekes dolgokat produkáló mobilnet-hálózat. Mára már eljutottunk oda, hogy akár kártyafüggetlenben is kaphatunk 30-40 ezer körül úgynevezett featura-phoneokat. Ezek lényegében belépő kategóriás okostelefonok, olyasmik, mint az én drága Samsung Montém, általában a gyártók nevesincs oprendszereivel, de van már például kicsit drágábban ZTE Blade Android 2.1-el, korrekt paraméterekkel, vagy Nokia 5250 Symbian^1-el. Szó, mi szó, ezek elmaradnak a piac jelenlegi zászlóshajóitól (HTC Desire HD az Androidnál, iPhone 4 az iOS 4.2.1-nél, vagy épp Samsung Omnia 7 (?) a WP7-nél), de első ilyen készüléknek talán a legjobbak és relatíve sokan megvehetik őket.

Ami a mai helyzetet illeti, a korábban emlegetett Symbian^4-et eltörölték minden újítását patchek formájában kapja majd a 3, az iPhone 5 várhatólag nyár körül jön majd, az Android 3.0 félig-meddig már van, de tabletekre optimalizálva, a WinMo körül jelenleg gyanús csend honol, ami többek szerint az újabb bukást vetíti elő, a RIM BBpedig megmaradt a mahagónifa asztal mellett helyet foglaló, zakós-nyakkendős réteg exkluzív munkaeszközének. Ami minket, csóró bloggereket illet, egyelőre biztosan maradunk a feature phonejaink meg a kívülállóként postolgatás mellett, mert a pénztárcánk és a smartphone még mindig nem egészen akar metszetet alkotni. (Bár én titkon remélem, hogy valamelyik ultrafan olvasónk egyszer majd meglepi a szerkesztőséget 3 darabbal - vagy úgy járunk, mint Handras, aki ráért Jobs-ra, hogy mi van már a fehér iPhoneokkal, erre kapott egyet Steve bácsitól ingyen és bérmentve) Ami fontos, hogy itt a hasonlítgatásnak vége, és a közeljövőben minden OS-t egyesével, egy-egy cikk formájában fogunkk kivesézni (kibelezni?), hogy több tér aradjon mind a részletek, mind az olvasmányosság számára.

Szóval viszlát a következő postig.

Kezdjük az elején: Az awn egy dock ubuntura, szóval most az ubuntu felhasználóknak lesz egy kis ajánló. -Illetve a windowsosok nézhetik, hogy miért lenne érdemes áttérni-

Namost alapvetõen ami a gnome felület fontos részeként megemlíthetõ, az a panel. Nem túl sok extrával, de még így is testreszabhatóbb mint a windows tálcája. Pedig hát azt jóval többen használják, fizetnek is érte és még így se zavar senkit eme hinyosság. Tehát eddig minden szép és jó amíg az ember rá nem talál az interneten egy dokk képére. Ezekbõl is több van és gondolom mindegyiknek megvannak a maga elõnyei, de sajnos nem tudtam mindegyiket jól kiismerni, vagy csak egyáltalán megismerni se. Viszont ami abszolút viszi a pálmát, az vitathatatlanul az awn.

Bár elsõ találkozásom vele nem tartott sokáig, mert sajnos csak egy régebbi verziót sikerült felraknom ami még nem tudott túl sokat. Viszont a napokban rátaláltam egy képernyõkére és így újra az awn-re.
Ugyebár itt elsõsorban a dizájn a lényeg. Általában mindegyik panel tud téglalap alakú lenni, meg 3D-s, viszont az awn tud egy olyat, hogy Lucido - konkrétan ez tetszett meg benne. Itt nagyon dizájnosan lehet az ikonokat csoportokba rendezgetni. Pláne ha kihasználjuk az átlátszóság adta lehetõségeket. Én most úgy használom, hogy két oldalt oldalt vannak fontos és egyéb “hasznos” appletek, középen meg a “horpadásban” az alkalmazások ikonjai. Itt megjegyezném, hogy ez egyik nagy különbség a dock(ok) funkcióját tekintve, hogy tudnak olyat mint a windows 7 tálcája, hogy a program indító ikonja kattintás után átváltozik a programra váltó gombra - na most ez egy elég érdekes dolog, mert nincs neki neve és rendszertanilag se könnyû besorolni, mert nem úgy viselkedik mint egy gomb, de úgy néz ki - Valamilyen szinten ezt az apple-tõl másolták, de az egész dock téma onnan jön, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Másik lényeges dolog még, hogy csak ikonokat használ, tehát helyet spórol azzal, hogy nincsenek ott a feliratok és jól is néz ki viszont így magasabb lesz tehát többet takar ki a képernyõbõl (erre majd még egyszer szeretnék bõvebben kitérni). Ezen kívül van hozzá egy csomó applet, amik - legalábbis az alapkészlet - nem sokkal több mint amit egy panelre is be lehetne rakni, de azért jó. És példának okáért felszerelhetjük zenelejátszó-vezérlõnek is. Egyetlen hátránya talán az, hogy csak egy lehet belõle, míg panelbõl vagy a cario-dockból egyszerre több is, sõt utóbbi példányai egymásból is nyílhatnak. Persze idõvel ez is javulhat ha hiányozna valakinek - nekem nem :P Ha pedig a helytakarékosság ellenére is olyan sok appletet és alkalmazást sikerülne felpakolnunk, hogy már nem fér fel egyszerûen csak megjelenik 1-1 nyíl két oldalt melyekkel jobbra-balra navigálhatunk.
Szóval kicsit meg kell érte küzdeni, hogy a megfelelõ verziót telepítsük, de megéri.

Történelem

Hát, nem a múlt héten lett meg, és nem is úgy, ahogy akartam, de végső soron összejött.
Szóval az Operáról fogunk beszélgetni, az egyetlen olyan befutott böngészőről, amely nem JúEszÉj-gyártmány. Nevezetesen a norvég srácoknak lehet hálákodni érte, Jon Stephenson von Tetzchner-rel az élen. Az egész onnan indult, hogy a Tetzchner szerint a -korábban már tárgyalt- Mosaic nevű böngésző túl egyszerű volt a hatékony használathoz.

Felépítés

Szó, mi szó, ez mindenesetre egy érdekes mondat lehetett Jon szájából, de voltak, akik hittek neki, és így 1993-ban a Televerk (ma Telenor-ismerős, nem?) égisze alatt elkészült az első protkó, akarom mondani prototípus. 2005-ig azonban nem törhetett fel túlságosan, hiszen egy fizetős regisztrációhoz kötött és egy reklámokkal derekasan mespékelt verzió közül, valljuk be, egyik sem túl szimpatikus.
A 8.5 megjelenésével ez megszűnt, és megjelent a ma ismert (a cikk írása pillanatában a legfrissebb verzió a 10.63, de létezik már a v11 alfája) Opera, ingyen, hirdetések nélkül.
Ami nagyon fontos, hogy az Acid3 teszten azon 3 böngésző (társai a Google Chrome, valamint az Apple Safari) közé tartozik, amely 100%-os eredményt ér el a Firefox 93-a és az IE 20 körüli pontszámával szemben. Rendelkezik a már kötelező füles böngészési lehetőségel, alkalmazások és témák hozzáadhatóságával, és pár "alapárban benne foglalt" extrával:
Opera Turbóval, ami lassú internetkapcsolat esetén némi minőségrontás fejében 4-5-szörösére gyorsítja a programot. Szabadon variálható gyorshívóval, ami új lap nyitásakor automatice elénk tárul 9 kedvenc honlapunk ikonjaival. És naná, hogy van címsorba épített (Google) keresővel.
Megjelenését tekintve a leginkább testre szabható cucc, gyakorlatilag MINDEN, menüt eltüntethetünk... hogy aztán gondolkozhassunk, akkor most hogy is jutunk majd a beállítási panelre visszacsinálni a dolgokat. Erre persze semmi szükség, hisz alapjáraton is nagyon keveset takar ki a kezelőfelület a weboldalakból.
Az elmentett jelszavakkal való belépés kissé másként megy, mint azt megszokhattuk. Nem kell semmit gépelnünk vagy kattintgatnunk, elegendő a megfelelő oldalon a kulcs ikont megnyomni. Még enter sem kell, ezek után automaitkusan beléptet minket az Opera.

Tapasztalataim

Mindent összevetve egy nagyon komplex, variálható szoftverről van szó, de a Firefox-ról, vagy még inkább Explorerről áttérőknek elsőre nagyon szokatlan lehet. Nekem nem túlságosan szimpatikus, de hát ízlések és pofonok, azért nyugodtan ajánlom mindenkinek.
Lehetne még órákig mesélni róla, mert valóban nem rossz, de a lényeg dióhéjban ennyi. Aki kedvet kapott, az próbálkozzon bátran -de az eszköztárak kikapcsolával csak óvatosan- és írja meg a véleményét.

 Nem terveztem második részt ebből a cikkből, de újabban több "pletyka" is megjelent. Az egyik arról szól, hogy a Google piacra fogja dobni a Nexus Two-t (azon ígérete ellenére, hogy nem fog több telefont gyártani). A másik hírt a DigiTimes szivárogtatta ki, és a Google sajátmárkás notebookjáról szól.

Google Nexus Two

Valójában persze ezt a telefont sem a Google fogja gyártani, de már nem is a htc. Az új gyártó a Samsung lesz, bár még nem tudni, hogy a cég miért váltott stratégiai partnert. Én magam arra tippelek, hogy a Samsung vállalta a technikai támogatást az általa gyártott készülék után. Ha emlékeztek, a Nexus One éppen azon bukott meg, hogy a telefon körül felmerülő problémák orvoslására sem a Googlenek nem volt kifejlett support-rendszere, sem a szolgáltatók nem vállalták azt. Hivatalos bejelentés még nem volt, így a készülék pontos adatait sem tudjuk még. Persze sejthető volt, hogy a Google vissza fog térni a harver-piacra, de nagyon kíváncsi vagyok az ipar fogadtatására, akiknek már az előző kísérlet sem tetszett. Valószínű, hogy ha a keresőóriás újra telefont kísérel meg kiadni, akkor az már valóban sikergyanús darab lesz - legalábbis reméljük.

Google Notebook

Ennél is érdekesebb téma a Google sajátmárkás notebookja, hiszen ilyenre még nem volt példa a cég történetében, mindazonáltal hasonlóan sejthető volt, hogy a Google, hogy piacot teremtsen saját operációs rendszerének, a Google Chrome OS-nek, saját készüléket fog kiadni, mely leginkább a Chrome OS-hez illeszkedik. Ennek megfelelően a noteszgép valószínűleg viszonylag gyengébb specifikációkkal fog rendelkezni, hiszen, mint tudjuk, a rá hívatott operációs rendszer hardverigénye is nagyon alacsony. E mellett persze a gép csak abban az esetben lehet sikeres, ha rendkívül olcsón árusítják. Persze múltkor már a Nexus One kapcsán is sokak illúziója tört össze, amikor kiderült, a Google egyáltalán nem rekordalacsony összegért fogja árulni saját termékét. Talán majd most!

Mindenesetre egyenlőre inkább lehetne írni csak sejtésekről, mint tényekről, de reméljük, hogy a pletykák igaznak fognak bizonyulni, és két új izgalmas kütyü fog megjelenni (az egyébként is eléggé telített) piacon. Reménykedjünk továbbá, hogy legalább az egyik eljut a magyar piacra is!

 Loading screen

 Előző cikkünkben összefoglaltuk a böngészők hőstörténetét. A következő cikkekben végig szeretnénk menni az egyes böngészőkön, leírva azok történetét, előnyeit, hátrányait, és minden mást is, amit tudni lehet, vagy kell róluk. Elsőként az Internet Explorer-t vesszük terítékre, ugyanis jelenleg, nemzetközi viszonylatban ez a böngésző a legnépszerűbb.

Születése és elterjedése

A világ első komolyabb használói bázisával rendelkező böngésző a Netscape Navigator volt. A Netscape példája pedig pontosan megmutatta a Microsoft-nak, hogy amennyiben nem szeretnék elveszteni az akkor még ugyan csekély, de már láthatóan fejlődő böngészőpiacot, akkor hamar be kell lépniük a képbe. A Windows-tulajdonos Microsoft-nak ez tulajdonképpen egyáltalán nem nyújtott nehézséget, hiszen az operációs rendszerek piacán már akkor is monopóliuma volt, amelyet felhasználva könnyen terjeszthetett el minden általa készített szoftvert. A böngésző már 1995-ben megjelent, a Windows 95 egy bővítőcsomagjában, és a jövőben meglovagolva (a részben a windows könnyen kezelhetőségének köszönhető) a PC-k, és így az internet elterjedésének is gyorsulását, szép lassan többségi részesedést ért el a piacon.

Az elterjedést ezenkívül segítették azok a fejlesztések, amiket a böngészőháborúk korszakában fejlesztett ki a cég: a különféle JavaScript-csomagok, és egyéb webes technológiák sok esetben több lehetőséget biztosítottak a programozóknak, és a felhasználóknak is, mint a Netscape esetében. Persze hasonlóképpen fejlesztett a Netscape, és többnyire kidolgozta a Microsoft újításainak Netscape-es változatait, sőt, voltak saját fejlesztései is. Azonban még mind a mai napig sok fejtörést okoz a webfejlesztőknek, az Internet Explorer, és a "többi böngésző" közti különbségek. Nagyjából ugyanazt tudják, de más és más módokon. Ráadásul a mai állás szerint egyáltalán nem egyértelmű, hogy melyik böngészőre érdemes jobban odafigyelni. Az újabb böngészők kezdik lehagyni az Explorert, hazánkban például már jelentős többségben van a Mozilla Firefox. Ezért van az, hogy egyes oldalak kompatibilisek az Internet Explorer-rel, de a többi böngészővel nem, míg mások éppen fordítva: A Google például a nyár elején jelentette be, hogy továbbá nem optimalizálja weboldalait az IE 6., és korábbi verzióira.

Az Explorer elterjedése ráadásul több jogi kérdést is felvet. A mai szabályzás szerint például már jogszerűtlen a Microsoft ezúton végbevitt monopoltörekvése, és minden új Windows-felhasználónak kötelezően ajánlaniuk kell a többi böngészőt, mindössze opcióként felajánlva a saját terméküket.

Előnyök és hátrányok

Webfejlesztő körökben általában nem szokták szeretni az Internet Explorert, mert a weboldalak optimalizálása rendkívül körülményes erre a böngészőre, sokaknak vagy négyszer annyi munkát igényel, mint a Firefox esetében. 

Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy a júzerek kedvence lenne a program. A piacon betöltött szerepét inkább köszönheti a szokás hatalmának, és a legtöbbek hozzá nem értéséhez, mint előnyös tulajdonságainak. A böngésző statisztikailag kimutathatólag lassabb, mint társai. És akkor még nem is említettem azokat a biztonsági hibákat, amiknek sokasága jellemi a programot. Igazából senkinek sem ajánlanám jó szívvel ezt a böngészőt.

Előnyökről ezek után nehéz is beszélni, de valamennyire itt lehetne említeni az Internet Explorer integráltságát, és ezáltal biztos együttműködését a Windows rendszerekkel. A Windows fájlkezelő programjának motorja is hasonló az IE-hez, tehát az Explorer-rel nem érhetnek minket kompatibilitási meglepetések, igaz, ez más böngészőkre sem jellemző egyáltalán. 

Az Internet Explorer következő verziója pedig talán végre meghozza a nagyobb szintű biztonságot, és gyorsaságot is, már a csak azt nézzük, hogy a 8. verzió megalkotásánál is erre helyezték a legnagyobb hangsúlyt - nem nagy sikerrel. Addig is szerintem sokkal jobban megéri más böngészőt használni. Következő cikkemben például a legújabb böngészőt, a Google Chrome-ot fogom megismertetni Veletek! 

 Ki ne ismerné a böngészőket? Nyilván mindenkinek van legalább egy, aki ezeket a sorokat olvassa. Ma már térdig járunk a web felfedezésére szolgáló anyagokban, de valaha még messze nem volt ekkora választék. A karakteres (szöveges) böngészőkről nem ejtenék most sok szót, mert jóval kevésbé elterjedtek -bár bizonyos feladatoknál nagyon hasznosak lehetnek- grafikus testvéreiknél. Ezek a Links, az ELinks, a Lynx és a w3m. Konzolos felülettel rendelkeznek (olyasfajtával, mint amit a programozók Parancssor/Terminál, a Cunter-Strike játékosok pedig Console néven ismerhetnek), és csak HTML és XML tartalmakat képesek értelmezni. A képeket és egyéb tartalmakat nagyrészt egy külön szoftver segítségével töltenek le és nyitnak meg. Kiváló megoldások kutatómunkára.
Azokat a böngészőket, amelyeket ma szélesebb körben ismernek és használnak (Internet Explorer, Mozilla Firefox, Google Chrome, Opera, Apple Safari) grafikus böngészőknek nevezzük, mégpedig azért, mert nem konzolból futnak, hanem saját kezelőfelületük van.

Azt hiszem, e rövid kitérő után belevághatunk a böngészők történelmébe.
Az első 1991-ben jelent meg, WorldWideWeb néven. (Mikor is jelent meg az Internet? Megdöbbentő különbség, nem?) Aztán ott volt még az NCSA Mosaic (1993)... ezek a programok voltak a mindenki számára elérhető világháló úttörői, ma mégis alig van ember, aki ismeri őket. Az persze elgondolkodtató, hogy ez azért lehet így, mert a mai "kockatársadalom" egy része még hiú álom sem volt, mikor ezek a cuccok már javában dübörögtek.
Aztán ahogy minden piacon, itt is megjelentek az újabb és újabb termékek, amik valószínűleg jóval nagyobb hírnévre tettek szert, mint elődeik.
1994. Ebben az évben jelent meg a Netscape Navigator. Egy esztendő sem telt még el azóta, hogy a Mosaic berobbant, és mégis jóval több ember kapja fel a fejét a NN nevét hallván. A szoftver a böngészés zászlóshajója volt abban az időszakban, két év leforgása alatt a netezők több, mint 80%-a Navigator-felhasználó volt.
Fontos tudni, hogy 1995-ben a Microsoft is belépett a kibontakozó csatározásokba. Azt a progamot írták (vásárolták össze) meg, amit ma a legtöbb ember ismer és kb. 58%-os piaci részesedésének hála sokan az internet szinonimájának tartanak.
Igen, Hölgyeim és Uraim, nagy tapsot az Internet Explorer-nek!
Az IE és az NN az elkövetkező években a titánok harcát vívta, gyakorlatilag mindenki más felvásároltak vagy eltöröltek a piacról. Maga az előbbi is így jött létre, hisz a MS a tőle megszokott módon nem teremtett semmi újat, az NCSA és Spyglass cégek felvásárlása után a Mosaic alapjaira építették fel a saját böngészőjüket.
Ahogy Darwin is megmondta, a vetélkedés gyors alkalmazkodást és új képességeket igényelt és hozott. Ahogy teltek-múltak a hónapok és a verziószámok haladtak felfelé, a felek egyre csak bővítették eszköz(fegyver?)tárukat.
A Navigator már az 1.1 alatt is képes volt formázott szövegek, színes hátterek, és beágyazott képek értelmezésére. A JavaScript-et is támogatta, ami akkoriban nagyon nagy pluszpont volt a szoftver neve mellett.
Az Explorer igazi fejlődése a 2.0-val indult, mely meglehetősen spártai őséhez képest már kezelte a cookie-kat (hol is lennénk ma enélkül...), az SSL titkosított kapcsolatot és szintén JS-képes volt.
Ekkor a két program felhasználóinak aránya kb. 10:1 volt a Netscape javára.
A versengés addig folytatódott, míg a JPEG és GIF képeket, valamint MIDI zenéket feldolgozni képes IE 3 utódja, a 4.0 meglehetősen vitatott eszközökkel bár, de teljességgel felborította az addigi fennálló rangsort. Ez a bizonyos megoldás az volt, hogy Redmondban a fejlesztők gondoltak egy nagyot, és úgy, ahogy volt, belepakolták az Internet Explorer 4-et a Windows 98 operációs rendszerbe. Korábban minden böngészőt külön kellett beszerezni, azonban mikor a Microsoft megoldása integrálttá vált, a felhasználók kényelmesebbnek érezték azt használni. Az pedig csak hab a tortán, hogy a szoftver ekkora már DHTML-t is tudott kezelni. Ezzel tulajdonképp fordult a kocka. Bár 8-ról 20%-ra felkapaszkodni kemény erőfeszítésekbe (sok pénzbe) került Gates embereinek, ez a kiadás nemes egyszerűséggel -leginkább a NN rovására- megháromszorozta a piaci részesedést. Még ugyanebben az évben az AOL bő 4 milliárd dollárért megvette a Netscape-et és elkezdték módszeresen -hadd ne mondjak csúnyát- elbaltázni az addig sikeres program dolgait. Becsületükre legyen mondva, ők az IE-t akarták letaszítani a trónról, de igazán választhattak volna más megoldást is. Például gépeljétek be nyugodtan a netscape.com címet... na hová is mutat? Mikor már sikerült totálisan kigolyózniuk a játékból a Netscape csapatát, a Mozilla Alapítvány mögé állva a Firefox nevezetű böngészőt kezdték el támogatni. Kérdem én, ez miért nem mehetett így a Navigator esetében?
Végül, 2008-ban, amikor az Explorer tizedik éve uralta a böngészőpiac 60%-át, a NN fejlesztői bejelentették, hogy vége a dalnak. 2008. február 1-ével megszűnt létezni a terméktámogatásuk.

(In memoriam Netscape Navigator 1994. október 13-2008. február 1)

Fontos megjegyezni, hogy többé-kevésbé még mindig a piacon van, ugyanis a Mozilla Firefox nagyrészt az AOL, de még nagyobb részt a Netscape embereinek munkásságának hála létezik.

1995 és 2000 között 5 db Intenet Explorer jelent meg, míg 2000 és 2010 között csupán 3. Mondhatni, a négyes számú volt az, amelyik a maga idejében legjobbnak számított és legjobban megérdemelte a rangját. Az IE 6 egy vírushalász, invalid, ezeréves, biztonsági résekkel teli romhalmazzá vált mára, mégis a világ 2. legnépszerűbb böngészője. Hogy miért? Mert a Windows XP operációs rendszerbe alapból be van építve, az pedig még ma is nagyon népszerű. De a Windows már egy másik téma (cikk)...
A 7 ennek a bizonyos romhazmnak a sikerétől messze elmaradt, ami csak rontott a szoftver általános megítélésén. A Windows 7 részeként megjelent az IE 8, ami jelenleg a legelterjedtebb böngésző a világon. Fontos elmondani, hogy enek a -kétes- hírnévnek a nagy részét az elődei kaparták össze neki, és még mindig gyalázatos pontszámokat ér el az Acid3 teszten. Ez a teszt azt vizsgálja, mennyire tartják be az egyes böngészők a webes sztenderdeket. Míg vetélytársai egytől-egyig 90 pont fölött végeznek, addig az Explorer mindössze 20 ponttal.
Jelenleg is készül a 9-es számú változat, ami várhatóan visszatér a gyökerekhez és állítólag igyekszik majd felzárkózni az élmezőnyhöz. Persze azt is benne van a pakliban, hogy a Firefox 4 is készül már, a Google Chrome 4-es változata és az Opera 10 is nemrég frissült... és akkor még nem beszéltem a Safari-ról meg a Konqueror-ról! No meg azt sem hagyhatom ki, hogy a NN 9 a mai napig használható...

Hosszú történet ez, és messze nincs még vége. Várhatóan cikksorozatot jelentetünk majd meg ebben a témában:Zselé a Firefox-ról ír majd, Dávid az Internet Explorer-ről és a Google Chrome-ról, jómagam pedig az Opera-ról, ami egy külön sztori.
Ki ne hagyjátok!

Peace and harmony, avagy nem adjuk a Netscape-et,
inad2

 2009 decemberében minden techblog és hasonló médium attól volt hangos, hogy a Google valószínűleg sajátmárkás telefont fog a piacra dobni. Január ötödikén aztán a cég hivatalosan is bejelentette a Google Nexus One névre keresztelt okostelefont, bár ekkor már a készülék részletes specifikációit és tervezett kiadási dátumát is kiszivárogtatták a teszteléssel megbízott dolgozók, néhány kép és videó kíséretében. 

Persze az internetezők nagy része nagyon lázba jött a hírtől, ami nem is csoda: A Google Nexus One hatalmas áttörés volt, a cég első kézzel is fogható terméke, amely a kézzel nem foghatóknál semmivel sem kínálkozott rosszabbnak. A Nexus One-t a HTC gyártotta, az Android platformhoz legközelebb álló telefongyártó, persze jelentősen megalapozva ezzel a Google-lel való további viszonyát.

És bár sokak vízionálták, hogy a készülék valójában a megszokottól sokkal olcsóbb lesz, alapul véve a cég eddigi termékeik ingyenességét, amikor bejelentették a tényleges árat, már nem volt annyira egyértelmű, hogy miért érdemes a piacon még új Google telefonját megvenni a már nagy tapasztalatokkal rendelkező cégeké helyett. A telefon kiadása után pedig egyre inkább annak hátrányairól, mint előnyeiről lehetett hallani az internetes sajtóban. 

A telefon értékesítését azonban maga a Google végezte, azonban az ehhez szükséges tapasztalat, és support-hálozat hiánya révén a telefon körül nem is kis számban felmerülő hibákkal, és kér(d)ésekkel a felhasználók szinte sehova sem tudtak fordulni, és mire a cég nagy nehezen kiépítette az ehhez szükséges ügyfélszolgálatot, a telefont a legtöbben már bukásnak könyvelték el. 

Így hát a Google telefonja nem volt hatalmas áttörés, e miatt a projekt rendkívül sebezhetővé vált a többi telefongyártó által ráhelyezett nyomással szemben: semelyik nagyobb múlttal rendelkező cégnek (Apple, HTC, LG, stb.) nem tetszett ez az új szereplő a piacon, és miután az ellenszélben már szinte halva született meg a telefon, a Googlenek erősen meg kellett gondolnia, hogy inkább a [szintén Google-kézben lévő] Android-platform zászlóvivőinek kedvez (eltakarítva a piacról a telefont), vagy megkockáztatja a korábban Android-párti gyártók elhidegülését a platformtól, életben tartva a nem túl nagy profitot hozó forgalmazást.

Persze nem sok közgazdaságtani érzék kell hozzá, hogy belássuk, a Google jó döntést hozott, még annak ellenére is, hogy utólag a sajtó is felfedezte, nem volt olyan rossz telefon ez a Nexus One.

Azonban ha tovább elemezzük a Google üzleti céljait, egy valamit látnunk kell: webes trendek jönnek-mennek, emlékezzünk csak, milyen könnyen rákapott az internetező társadalom a twitter-re is, és nem lehet biztosan kijelenteni, hogy nem jön egy hónapon belül egy másik cég, amelyik helyet követel magának például a Google Maps mellett, úgy, ahogy azt sem mondhatja senki, hogy egy ilyen céget nem kapnának fel ugyanolyan könnyen, mint a twittert (de említhetném a facebook-ot is, bár az lassabb folyamat volt). Így hát a Googlenek érdemes lenne jelenlegi hatalmas piaci részesedését egy olyan területre is átmenteni, ahol nem annyira a trendek diktálják a részesedést: a hardverek piacára.

A google-telefon füstbe ment terve után a Google egy - első hallásra - még őrültebb ötlettel állt elő, amikor bejelentette a Google TV nevű terméket. Persze itt nem egy tévékészüléket kell elképzelni, mindössze egy "box"-ról van szó, ami kibővíti a készülék lehetőségeit. Internetes adatbázisok segítségével kereshetünk a tévéműsorban, nézhetünk YouTube videókat, és igénybe vehetjük a Google Maps-et is. 

Eddig nincsen sok információnk a Google TV sikeréről, de az biztos, hogy ahogy a kétezres évek a Google számára a töretlen felemelkedést hozták el, a kétezer-tízes évek legnagyobb kérdése az lesz a cég számára, hogy a hardveres piacra való sikeres kitörés is lehetséges-e a Google Corporation számára.

dadikovi voltam, és ezúton üdvözlök én is mindenkit a blogon!

 Fészbukozik, lájkol. Szűk egy éve még senki sem ismerte itthon ezeket a szavakat, leszámítva néhány megszállottat. Aztán egyszer berobbant a honi számítógépes életbe a facebook.com. Sajnos amennyire a valahai iWiW- és myVIP-felhasználók nem ismerték a fenti kifejezéseket, annyira nem ismerik a mai Facebook-tagok az adatvédelem, a biztonság és az elővigyázatosság szavakat (tisztelet a kivételnek).
Mielőtt továbbmennék, el kell mondanom, hogy ez nem az emberek hibája. Ezt a rendszert egyáltalán nem arra találták ki, amire ma több, mint 500 millió ember használja. Egy amerikai egyetemista fejlesztette ki, hogy segítsen iskolájában a tanulók kapcsolatrendszerét nyomon követni. Nyilván ez egy viszonylag szűk csoportot jelent, és kevésbé kellene óvatoskodni, ha ma is azt jelentené. Nem erre készült azonban, és így nekünk kell betömni azokat a lyukakat, amik megmaradtak az újítások ellenére.
Viszont ahogy azt a nagyokosok megjósolták, a hackerek már 2010-ben felismerték a feltörő közösségi/mikroblog oldalakban (Facebook, Twitter, MySpace) rejlő lehetőségeket.
Biztosan mindenki hallott már azokról az átverésekről, mikor látszólag egy baráttól kapunk levelet, amely egy videóra mutat. Gyanútlanul rákattintunk, majd a megjelenő oldalon azt az ablakot is leokézzuk, amely egy lejátszáshoz szükséges frissítés letöltésére kér fel (esetleg ennek-annak a belájkolására, megosztására).
Ezek után élő egyenes adásban végig nézhetjük, ahogy vírusokkal fertőződik meg a gépünk, esetleg egy zombihálózat tagjává válik, ne adj' Isten eltulajdonítják személyes adatainkat.
Ezt trójai falónak hívják, kérem szépen. Ezzel pedig -egy kissé talán hosszúra nyúlt bevezetés után- eljutottunk a cikkem témájához, ahhoz, hogy miként legyen biztonságban
az "arcképcsarnokunk". Lépésekben fogom taglalni a szükséges intézkedéseket, először a veszélyeket, utána pedig a megoldásokat részletezve.

1. Gondolkodj!
Nem mindegy, hogy milyen adatokat adsz meg magadról, milyen képeket töltesz fel, milyen alkalmazásokat használsz és mihez milyen megjegyzést fűzöl hozzá. Inkább gondolj meg mindent kétszer, minthogy később kellemetlen meglepetésben legyen részed.
Egyes trójai programok naplózzák az általad leütött billentyűket, de ugyanez megtehetik a webkamerád képével is. Extrém esetben ezek a funkciók akkor is élhetnek, ha a géped épp ki van kapcsolva!
Ha pedig bekapcsoltad, akkor életbe léphet egy olyan funkció is, amely folyamatosan screenshot-okat készít a képernyődről. Vagyis ha egyszer valamit leírtál, megnyitottál vagy megnéztél, az nem feltétlenül marad közötted és a barátaid között.
Így védekezz: a levelek nem mindig makulátlan szándékúak.
Először elemezd a küldőt.
Ha nem ismered személyesen (tehát NEM arról van szó, hogy az oldalon ismerted meg, hanem találkoztatok már a való életben is), ne nyisd meg a levelet. Töröld nyugodtan.
Ha ártatlan, és mindenáron közölni szeretne veled valamit, majd megkeres egy közös ismerősötökön keresztül.
Következő lépésként nézd a tárgyat. Ha megdöbbentő tudományos felfedezés (pl. örök élet), játéknyeremény (akár olyan, amelyre nem is jelentkeztél, pl. IP-címedet nyertesként sorsoltuk ki, részletek a levélben), vagy meghökkentő dolog (Hiányzol-hisz nem is ismer! Pénteki buli-hisz te nem is terveztél semmilyen bulira menni! A fotó/videó amit kértél-egyrészt nem is kértél semmit, másrészt nem részletezem, milyen fotóval akar majd megnyitásra csábítani.) szerepel benne, biztos lehetsz abban, hogy fertőző. Töröld olvasatlanul. 
Ha mind a feladó, mind a téma hihető, és megnyitod a levelet, akkor se bízd el magad.
Ha maga a szöveg mégis a fenti érdekfeszítő, de ugyanakkor biztosan fertőzött állomány megnyitására kér fel, töröld a levelet. Még valami: Ha letöltesz egy fájlt a gépedre, akkor először kattints rá jobb gombbal, és nézd meg a tulajdonságait. Sokszor alkalmaznak olyan csalást, hogy egy fájlnak a kép.jpg nevet adják, miközben valójában pl. egy exe fájl. Ez futtatható kiterjesztés, és a Windows XP alapértelmezésben nem jeleníti meg, mivel ismert típusnak számít. Azonban ha futtatható, de mégis képnek, videónak vagy hasonlónak próbálták álcázni, tutira vírus.
Ami pedig a képeidet és videóidat illeti: ezt háromszor gondold meg. Ezeket nemcsak a trójaid figyelheti a sötétből, de akárki lementheti. Nem biztos, hogy néhány év múlva egy állásinterjún jól jön majd egy előkerülő italozós/obszcén/rasszista kép. A legjobb megoldás persze az, ha nem vagy obszcén/rasszista, de mivel ezt az olvasókról nem állapíthatom meg, így azt ajánlom, csak olyan anyagokat tölts fel, amelyek mindezeknek még az árnyékát is kerülik.

2. Állítgass!
A Facebook adatvédelmi rendszere kissé kusza, és maga a szabályzat sem éppen átlátható, mégis venni kell a fáradságot és megvédeni az adataitokat attól, hogy vándorbotot vegyenek, bakancsot húzzanak és körútra indulnak az interneten. Valószínűleg még nem tudjátok sokan, de mintegy 2,8 GB-nyi adat szivárgott ki az elmúlt rövid időszakban a Facebook-ról a legutóbbi átverés keretében, és ez elérhető bizonyos torrentoldalakon. Biztos nem örülnétek, ha az előző pontban leírtakhoz hasonlóan egy adatbázisból előkotornának rólatok egy olyan blogbejegyzést, kommentet vagy képet, ami nem tesz épp jót a hírneveteknek.
Így védekezz: az ajánlott beállítás így néz ki: (jobb katt és megjelenítés)

 Nos, ez, bár nyújt bizonyos fokú védelmet, de csak annyit, mintha a fürdőszobai függöny mögé próbálnál meg elrejteni egy orrhangon éneklő elefántot. Én mindenkinek az egyéni beállítást javaslom, amit az Egyéni-re majd ott a Beállítások módosításá-ra kattintva érhettek el. Most következik az én javaslatom, persze mindenki döntsön belátása szerint:

Bejegyzéseim: Ismerősök ismerősei
Család: Csak ismerősök
Kapcsolatok: Ismerősök ismerősei
Érdeklődési és kapcsolatkeresési adatok: Ismerősök ismerősei
Életrajzi adatok és kedvenc idézetek: Ismerősök ismerősei
Honlap: Csak ismerősök (amennyiben van, és szeretnéd megvédeni a spammer programok támadásaitól. Ha nincs, akkor hagyhatod úgy, ahogy alapból volt).
Vallási és politikai nézetek: Csak ismerősök (akár az is meglehet, hogy a leendő főnököd talál rád és emiatt leszel neki ellenszenves)
Születésnap: Csak én (aki ismer, az tudja, aki nem ismer, az meg ne szerezzen több információt rólad)

Ez ad bizonyos teret annak, hogy új emberekkel ismerkedj meg és barátokat szerezz, de egyúttal a személyes adataidat is elzárja megbízható mértékben. Kiegészítésként az alatta lévő két részben (Amit mások osztanak meg, Elérhetőségek) beállíthatsz mindent Csak ismerősök-re, így elkerülheted azt, hogy a támadó téged megkerülve, más adatlapjáról szerezzen információkat rólad.

3. Maradj észnél!
Ha nem vagy naprakész, a fentiek dacára sem vagy védett!
Így maradj védett: Iratkozz fel az ESET Magyarország lapjára, mert itt megkaphatod azt is, amit a blogtól nem mindig: gyors reagálást az új fenyegetésekre. Itt nagyon hamar megjelennek a figyelmeztetések a legújabb csalásokra és adatlopásokra vonatkozóan.
Folyamatosan figyeld az Adatvédelmi beállításokat is (Profilom menü alatt), hiszen mindig jelenhet meg frissebb, szélesebb és átláthatóbb rendszer.
Ha egy alkalmazást nem használsz minden nap, (Napi vicc, Napi idézetek XY-tól, stb.) csak alkalmanként, nyugodtan távolítsd el minden használat befejeztével, és telepítsd újra, amikor ismét kedved szottyan kipróbálni. Az alkalmazások változhatnak, és az észrevétlen változás mindig hozhat magával vírusos fenyegetést. Némi kellemetlenséget okoz, de annál többet hoz a konyhára. Figyelgesd néha, hogy csoporttagságaid, Like-jaid még mindig arra mutatnak-e, amire létrejöttükkor. Egy csoport vagy állomány tulajdonosa bármikor megváltoztathatja annak nevét, és így könnyen olyan dolog részévé válhatsz, amivé nem szeretnél (akármikor lehet akár a kedvenc játékod fan-csoportjából szélsőséges politika csoportosulás is-a tudtod nélkül). Ugyanez vonatkozik az eseményekre.
Meg persze olvasd rendszeresen a mizuj's blogot!

Remélem, segítettem valamelyest azoknak, akik átrágták magukat egy ilyen hosszú post-on. A későbbiekben lesznek még a Facebook-ról cikkek, így hát érdemes lesz visszatérnie ide minden magyar tagnak. Minden észrevételt, kritikát szívesen fogadunk comment-ben.

Peace and harmony, avagy sasszemű vírusirtót és kevesebb trójait mindenkinek,
inad2