2009 decemberében minden techblog és hasonló médium attól volt hangos, hogy a Google valószínűleg sajátmárkás telefont fog a piacra dobni. Január ötödikén aztán a cég hivatalosan is bejelentette a Google Nexus One névre keresztelt okostelefont, bár ekkor már a készülék részletes specifikációit és tervezett kiadási dátumát is kiszivárogtatták a teszteléssel megbízott dolgozók, néhány kép és videó kíséretében.
Persze az internetezők nagy része nagyon lázba jött a hírtől, ami nem is csoda: A Google Nexus One hatalmas áttörés volt, a cég első kézzel is fogható terméke, amely a kézzel nem foghatóknál semmivel sem kínálkozott rosszabbnak. A Nexus One-t a HTC gyártotta, az Android platformhoz legközelebb álló telefongyártó, persze jelentősen megalapozva ezzel a Google-lel való további viszonyát.
És bár sokak vízionálták, hogy a készülék valójában a megszokottól sokkal olcsóbb lesz, alapul véve a cég eddigi termékeik ingyenességét, amikor bejelentették a tényleges árat, már nem volt annyira egyértelmű, hogy miért érdemes a piacon még új Google telefonját megvenni a már nagy tapasztalatokkal rendelkező cégeké helyett. A telefon kiadása után pedig egyre inkább annak hátrányairól, mint előnyeiről lehetett hallani az internetes sajtóban.
A telefon értékesítését azonban maga a Google végezte, azonban az ehhez szükséges tapasztalat, és support-hálozat hiánya révén a telefon körül nem is kis számban felmerülő hibákkal, és kér(d)ésekkel a felhasználók szinte sehova sem tudtak fordulni, és mire a cég nagy nehezen kiépítette az ehhez szükséges ügyfélszolgálatot, a telefont a legtöbben már bukásnak könyvelték el.
Így hát a Google telefonja nem volt hatalmas áttörés, e miatt a projekt rendkívül sebezhetővé vált a többi telefongyártó által ráhelyezett nyomással szemben: semelyik nagyobb múlttal rendelkező cégnek (Apple, HTC, LG, stb.) nem tetszett ez az új szereplő a piacon, és miután az ellenszélben már szinte halva született meg a telefon, a Googlenek erősen meg kellett gondolnia, hogy inkább a [szintén Google-kézben lévő] Android-platform zászlóvivőinek kedvez (eltakarítva a piacról a telefont), vagy megkockáztatja a korábban Android-párti gyártók elhidegülését a platformtól, életben tartva a nem túl nagy profitot hozó forgalmazást.
Persze nem sok közgazdaságtani érzék kell hozzá, hogy belássuk, a Google jó döntést hozott, még annak ellenére is, hogy utólag a sajtó is felfedezte, nem volt olyan rossz telefon ez a Nexus One.
Azonban ha tovább elemezzük a Google üzleti céljait, egy valamit látnunk kell: webes trendek jönnek-mennek, emlékezzünk csak, milyen könnyen rákapott az internetező társadalom a twitter-re is, és nem lehet biztosan kijelenteni, hogy nem jön egy hónapon belül egy másik cég, amelyik helyet követel magának például a Google Maps mellett, úgy, ahogy azt sem mondhatja senki, hogy egy ilyen céget nem kapnának fel ugyanolyan könnyen, mint a twittert (de említhetném a facebook-ot is, bár az lassabb folyamat volt). Így hát a Googlenek érdemes lenne jelenlegi hatalmas piaci részesedését egy olyan területre is átmenteni, ahol nem annyira a trendek diktálják a részesedést: a hardverek piacára.
A google-telefon füstbe ment terve után a Google egy - első hallásra - még őrültebb ötlettel állt elő, amikor bejelentette a Google TV nevű terméket. Persze itt nem egy tévékészüléket kell elképzelni, mindössze egy "box"-ról van szó, ami kibővíti a készülék lehetőségeit. Internetes adatbázisok segítségével kereshetünk a tévéműsorban, nézhetünk YouTube videókat, és igénybe vehetjük a Google Maps-et is.
Eddig nincsen sok információnk a Google TV sikeréről, de az biztos, hogy ahogy a kétezres évek a Google számára a töretlen felemelkedést hozták el, a kétezer-tízes évek legnagyobb kérdése az lesz a cég számára, hogy a hardveres piacra való sikeres kitörés is lehetséges-e a Google Corporation számára.
dadikovi voltam, és ezúton üdvözlök én is mindenkit a blogon!
