Na igen, meglehet, hogy a címben Remarque világháborús művét koppintani kissé túlzás.
Mindenesetre bízom benne, hogy a cikk végére majd rávilágít a választásom okaira.
Szóval az okostelefonokról fogok itt szót ejteni, elsősorban a Windows Mobile vs. iOS vs. Android vs. Symbian vs. Blackberry mexikói felállásról, amiben mindenki mindenkire fegyvert fog. Ehhez azonban szükséges lesz pár mondatban kitérnem egy hárdkórabb témakörbe, nevezetesen arra az időszakra, mikor az asztali PC-k berobbantak a polgári piacra.
Gates üti Jobs-ot, Page és Brin ütik Gates-t
Mind tudjuk, hogy az említett piacon Bill Gates Redmondban székelő cége többé-kevésbé egyeduralkodó az említett piac operációs rendszereinek terén. Tekintsünk most el a trösztperektől, és fogadjuk el ezt tényként a cikk elolvasásának idejére. Tehát a Microsoft jó helyzetben van, de ez nem mindig volt így. Az IBM-gépeket, amelyeken a Windows OS először megjelent, valamivel megelőzték az Apple gyártmányú PC-k. Ezen a ponton kénytelenek vagyunk elismerni, hogy kissé evetséges a helyzet a számítástechnikai piacon. Ugyebár az alaphelyzet, hogy az Apple hoz valami forradalmit jó pénzért, amit a MS árucsatolással olcsósít és meggazdagszik belőle, majd jön a Google, akik jóformán ingyenes terméket kreálnak belőle, amivel befutnak. Szóval szidjuk a Gates vezénylete alatt futó céget, de tény, hogy a Google pont azt teszi velük, amit ők műveltek az Apple-vel. Na, ennyi épp elég is lesz a hőskorból, most nézzük, mi történt az okostelefonok piacán. Talán nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy kissé másképpen, de lényegében ugyanaz. A PDA-kat a WinMo szerettette meg a mobilos társadalommal, de ők mindig is (a legújabb, WP7-es változatig) szenvedtek amiatt, hogy a PC-s oprendszereik telefonos átirataként kezelték a telefonokat. Nem vicc, nézzétek ezt a képet:
Start menü, fájlkezelő, feladatkezelő, MSN, Office Mobile (WinMo 6.5).
Később megjelent az első iPhone, jó szokásuk szerint valami nagy durranással. Igen, itt arra gondolok, hogy úgy ötvözték a telefont, az mp3-lejátszót és a számítógépet, ahogy azt még előtt senki sem. Nagyjából így:
Na ja, így már mindjárt más. Merem nektek állítani, hogy ez volt az első olyan okostelefon, amibe laikusok is tömegével tudtak beleszeretni és sorban állni érte. Aztán persze az ügyfélszolgálaton is sikerült tumultust kiváltania a készüléknek, ugyanis volt pár gyermekbetegsége (nagyrészt inkább technikai elmaradások, 3G, multitasking és hasonlók hiánya).
És most nagy tapsot a Google-nek, ugyanis itt jönnek be a képbe. Ahogy azt már Dávid posztjából tudjuk, volt nekik egy Nexus One-juk (amiből végül a HTC Desire sült ki), amihez fejlesztgették már az Androidot is. Hogy az mi? Egy Linux által lefektetett alapokon nyugvó, nyílt forráskódú, okosmobilokra tervezett operációs rendszer, amit lényegében megvettek, és maguk alakítgatták igényeik szerint. Egész pontosan ilyen lett:
Mármint a kezdetekkor. Szó, mi szó, itt kezdődtek a dolgok.
Érdemesnek tartanék még betenni egy-egy képet a Nokia által fejlesztett Symbian, illetve a RIM-féle BlackBerry operációs rendszerekről. Csak, hogy pontosan utdjuk, mi van, ugyanis jelenleg ezek egyike sem túl népszerű. Illetve a Symbianból még mindig nagyon sok van a felhasználók zsebében, de tény és való, hogy a BB-vel egyetemben igencsak mély zuhanórepülésbe kezdtek.
Szóval Symbian^3:
És a legújabb Blackberry:
Kb. erről van szó. Ugye azt a vak is láthatja, hogy mindegyik kép azt sugározza magából, hogy ez bizony egy komoly készülék, és nem tizenévesek szórakozására szolgál. Nos igen, az okostelefonok innen indultak, a kezdeti időkben valóban csak az öltönyös businessmanek tartottak, tarthattak igényt rájuk. Egyrészt a mostani árhoz képest eszméletlen drágák voltak, másrészt pedig volt rengeteg olyan tulajdonságuk, ami az átlagfelhasználó számára felesleges volt. Ilyen például a BlackBerry-féle QWERTY, vagy épp az akkoriban még igencsak érdekes dolgokat produkáló mobilnet-hálózat. Mára már eljutottunk oda, hogy akár kártyafüggetlenben is kaphatunk 30-40 ezer körül úgynevezett featura-phoneokat. Ezek lényegében belépő kategóriás okostelefonok, olyasmik, mint az én drága Samsung Montém, általában a gyártók nevesincs oprendszereivel, de van már például kicsit drágábban ZTE Blade Android 2.1-el, korrekt paraméterekkel, vagy Nokia 5250 Symbian^1-el. Szó, mi szó, ezek elmaradnak a piac jelenlegi zászlóshajóitól (HTC Desire HD az Androidnál, iPhone 4 az iOS 4.2.1-nél, vagy épp Samsung Omnia 7 (?) a WP7-nél), de első ilyen készüléknek talán a legjobbak és relatíve sokan megvehetik őket.
Ami a mai helyzetet illeti, a korábban emlegetett Symbian^4-et eltörölték minden újítását patchek formájában kapja majd a 3, az iPhone 5 várhatólag nyár körül jön majd, az Android 3.0 félig-meddig már van, de tabletekre optimalizálva, a WinMo körül jelenleg gyanús csend honol, ami többek szerint az újabb bukást vetíti elő, a RIM BBpedig megmaradt a mahagónifa asztal mellett helyet foglaló, zakós-nyakkendős réteg exkluzív munkaeszközének. Ami minket, csóró bloggereket illet, egyelőre biztosan maradunk a feature phonejaink meg a kívülállóként postolgatás mellett, mert a pénztárcánk és a smartphone még mindig nem egészen akar metszetet alkotni. (Bár én titkon remélem, hogy valamelyik ultrafan olvasónk egyszer majd meglepi a szerkesztőséget 3 darabbal - vagy úgy járunk, mint Handras, aki ráért Jobs-ra, hogy mi van már a fehér iPhoneokkal, erre kapott egyet Steve bácsitól ingyen és bérmentve) Ami fontos, hogy itt a hasonlítgatásnak vége, és a közeljövőben minden OS-t egyesével, egy-egy cikk formájában fogunkk kivesézni (kibelezni?), hogy több tér aradjon mind a részletek, mind az olvasmányosság számára.
Szóval viszlát a következő postig.
